A lószőrékszerekről

 A lószőr - a ló üstökének, sörényének és farkának szőre - erős, hajlékony, rugalmas. Ékszer készítésére mégis a lófarokszőr a legalkalmasabb.

Ez fényes felületű és fonadéka elszakíthatatlan. A hajszálhoz hasonlóan üreges szerkezetű, ezáltal jó nedvszívó és hőszigetelő. Jól lehet festeni is. (Ld. további szálas - anyagok: len, gyapjú, hernyóselyem, pamut.) Hajszálból is készült régen ékszer, leginkább könnyű csipkeszerű gallér, ám ezek tartóssága rövid idejű.

Általában fekete lószőrrel dolgozunk, mert az látszik, érvényesül a bőrön.

De van világosbarna, sötétbarna, fekete, fehér és szürke (nem szaknyelven).

A csődörét és heréltét használjuk fel, mert az nem töredezett és csavarodott. 

A kancáé kevésbé alkalmas a megmunkálásra, mert azáltal, hogy levizeli farokszőrét, az töredezett és csavarodott lesz.

Történet:

 A honfoglalás korában már készítettek ilyen ékszereket, hiszen lovas nép voltunk, a ló- úgymond- kéznél volt. Pásztorkézművességről beszélhetünk- a birkapásztor ujja köré csavargatta a szőrt, majd hurkolásaival rájött, hogy mimindent készíthet belőle.

 A legdíszesebb lószőrmunkák a tűtartók. Maga a tűtartó rendszerint két egymásba tolható lúdtollszár, madárcsont, esetleg fa.

Egészen különleges technika, mikor a gyűrű oldalába formás betűjű neveket, üdvözleteket, évszámokat is belefontak, szőttek .

Mégis: ma inkább ékszereket készítenek lószőrből, a hölgyek (de egyre inkább férfiak is) szívesen viselik e természetes alapanyagú ékszereket.

Gyűrűk, fülbevalók, karkötők, nyakláncok és medálok készülnek lófarokszőrből hosszas munkálatokkal. 

A készítő szemét igénybe vevő fogások: karikatechnika, gyűrűtechnika és spirális technika ténylegesen órákat vesz igénybe. Ezzel is magyarázható viszonylag magasabb áruk.

Az ékszer kialakítása, díszítése a készítő stílusát is magán viseli, de én a megrendelőim igényeit figyelembe véve készítem ékszereimet.

A szövegben emeld ki a fontos információt és híreket.