A lószőrékszerekről

 

 A lószőr - a ló üstökének, sörényének és farkának szőre - erős, hajlékony, rugalmas. Ékszer készítésére mégis a lófarokszőr a legalkalmasabb.

Ez fényes felületű és fonadéka elszakíthatatlan. A hajszálhoz hasonlóan üreges szerkezetű, ezáltal jó nedvszívó és hőszigetelő. Jól lehet festeni is. (Ld. további szálas - anyagok: len, gyapjú, hernyóselyem, pamut.) Hajszálból is készült régen ékszer, leginkább könnyű csipkeszerű gallér, ám ezek tartóssága rövid idejű.

 

Általában fekete lószőrrel dolgozunk, mert az látszik, érvényesül a bőrön.

De van rőtes, barna, fehér és szürke (nem szaknyelven).

A csődörét és heréltét használjuk fel, mert az nem töredezett és csavarodott. 

A kancáé kevésb alkalmas a megmunkálásra.

 

Történet: A honfoglalás korában már készítettek ilyen ékszereket, hiszen lovas nép voltunk, a ló- úgymond- kéznél volt. Pásztorkézművességről beszélhetünk- a birkapásztor ujja köré csavargatta a szőrt, majd hurkolásaival rájött, hogy mimindent készíthet belőle.

 A legdíszesebb lószőrmunkák a tűtartók. Maga a tűtartó rendszerint két egymásba tolható lúdtollszár, madárcsont, esetleg fa.

Egészen különleges technika, mikor a gyűrű oldalába formás betűjű neveket, üdvözleteket, évszámokat is belefonnak, szőnek .

 

Mégis: ma inkább ékszereket készítenek lószőrből, a hölgyek (de egyre inkább férfiak is) szívesen viselik a természetes alapanyagú ékszereket, így ezt is.

Gyűrűk, fülbevalók, karkötők, nyakláncok és medálok készülnek lófarokszőrbőlhosszas munkálatokkal.

A készítő szemét igénybe vevő fogások: karikatechnika, gyűrűtechnika és spirális technika.

Az ékszer kialakítása, díszítése a készítő stílusát is magán viseli.

 

A szövegben emeld ki a fontos információt és híreket.

Az oldal története

Itt add meg a weboldalad történetét és hogy miért hoztad létre. A fontos lépések és közreműködő emberek is érdemelnek egy említést.